Régóta foglalkoztat, hogy gyengébb tanulói közösség esetében hogyan lehetek hatékony.
A gamifikációs értékelési rendszer minden tanuló esetén működik, ha jól csináljuk. A „gyengébb tanulók” kifejezés persze többféleképpen is értelmezhető. Ha például lassú a diák, akkor olyan feladatokkal (is) tud pontokat gyűjteni, amelyekben nem az idő számít pl. házi feladat, beadandó dolgozat, kiselőadás, stb.
Ha úgy értjük, hogy az a „gyengébb tanuló”, akinek rosszak az osztályzatai, mert például bizonyos képességterületen lemaradt, akkor neki ideális ez a rendszer, hiszen a sok lehetséges feladatból biztosan talál olyat, amit meg tud csinálni, sikerélménye lesz, és ez motiválni fogja a további tanulásban. Mivel nem fog egyest kapni egyetlen feladatra sem – legfeljebb kevesebb pontot – rájön, hogy nem baj, ha nem tud mindent.
