A rugalmasság tetszik, de vajon a gyerekek, ha valami nem kötelező, hogyan reagálnak rá?
A gamifikációs értékelési rendszerben is többféleképpen reagálnak a gyerekek a nem kötelezőre. Nyilván lesz olyan (a maximalista), akit nem érdekel, hogy mi kötelező és mi nem, mindent meg fog csinálni. Aztán persze van olyan diák (nevezzük minimalistának), aki éppen annyit fog megcsinálni, hogy elérje az általa kitűzött osztályzat (ami nem is biztos, hogy az ötös) alsó ponthatárát.
A diákok többsége azonban úgy érzi magát mint egy játékban: minél több pontot akar szerezni, hogy minél magasabb szintre jusson. Itt a mesterpontok bevezetése segít: azaz az ötös szinten túl is van értelme gyűjteni a pontokat, hiszen ezzel újabb ötöst szerezhetnek vagy bármilyen más kedvezményt kaphatnak, ahogy Te szeretnéd. A diákok értékelik, hogy van szabadság: választhatnak, hogy melyik feladatot hagyják ki. És azt is, hogy lehet hibázni.
De ha Te úgy szeretnéd, akkor tehetsz kötelezővé bizonyos feladatokat vagy akkora pontszámot rendelsz egy feladathoz, hogy azt ne lehessen megkerülni.
