Mennyire tudják komolyan venni a diákok a „játékra” épült értékelést?
A játék és a komolyság nem kizáró ok. Sőt! Azt gondolom, hogy játszani csak úgy lehet, ha komolyan vesszük, betartjuk a szabályokat. Ha leülök pl. társasjátékozni akár diákokkal, akár felnőttekkel (igen, a játék nem csak gyerekeknek való), akkor az alapvető elvárás, hogy a játékszabályokat be kell tartani. Ugyanez a helyzet a gamifikációs értékelés során: vannak szabályok, amiket be kell tartani a diáknak is és a tanárnak is.
A csalásra pedig zéró tolerancia van a társasjátékban és a gamifikációs értékelésben is. Mivel a diákoknak megvan a lehetősége a hibázásra, a javításra és – bizonyos feltételekkel – még szabadon is választhatnak, ezért nincsenek rászorulva a csalásra. Nyilván lesz, aki próbálkozik, de az ez ellen való küzdelemben a hagyományos értékelésben alkalmazott technikák is segítenek.
