Miért kell egyáltalán motiválni a diákot, miért nincs meg benne az a kíváncsiság, tudni akarás, ami annak idején bennünk megvolt?
Mi, „öregek”, hajlamosak vagyunk megszépíteni a múltat: „régen minden jobb volt”, „bezzeg az én időmben” kifejezéseket használni. De, ha őszintén visszagondolok a diákkoromra, akkor – finoman fogalmazva – nem minden tantárgy tanulására volt meg bennem a motiváció. Biztos van olyan tanár, aki annak idején minden tantárgyat nagy örömmel tanult és minden házi feladatot megcsinált, de talán nem mindenki.
Valahol azt érzem természetesnek, hogy az a diák, aki heti 35 órát tölt az iskolapadban, nem tud minden tantárgy tanulására egyformán sok energiát rászánni. Főleg, ha mindennap 5-6 olyan órája van, amire mindig készülni kell és témazáróra tanul, beadandót ír, kiselőadást csinál.
Ha azonban van lehetősége egy tantárgyon belül stresszmentesen készülni, ha tudja, hogy hibázhat, ha kap elég időt a pontok megszerzésére, akkor azt a tárgyat, biztos vagyok benne, hogy szívesebben tanulja.
