Ez inkább a fiatalabb tanároknak szól, ugye? 15 éve vagyok a pályán, nem tudom, képes lennék-e ezt megtanulni.
Itt most konkrétan a saját, személyes élményemet osztanám meg veletek. 47 éves voltam (24 éve tanítottam már), amikor először hallottam azt a szót, hogy „gamifikáció”. Pontosan azok a kérdések merültek fel bennem, amikre itt a blogon válaszolgatunk. El sem tudtam képzelni, hogy én majd a témazáró dolgozatra nem adok jegyet vagy nem is íratok témazárót. Meg majd pontok adásával vacakolok, na persze.
De aztán rájöttem, hogy érdemes lenne kipróbálni valami újat, még akkor is, ha már majdnem 50 vagyok. Belevágtam, próbálkoztam hibrid megoldásokkal, kezdetben sok problémám volt, de nem adtam fel, mert azt láttam, hogy a gyerekek ezt értékelik, sokkal jobban érzik magukat az óráimon, nem stresszelnek, és nem tudnak kevesebbet, mint azelőtt, sőt… Most pedig, 52 évesen (mondjuk ezzel a pedagóguspályán szinte fiatalnak számítok), majdnem 30 év gyakorlattal mindenkinek ezt a rendszert ajánlom. Szóval ez volt az én damaszkuszi utam.
